Puszta-túra szervezés

A puszta-túrák ideális helyszíne az Alföld, ahol látható és érezhető is a tipikus vidéki hangulat. Szentes térsége is számos helyszínt kínál a sík vidék szépségeinek felfedezésére és megcsodálására:

Szentes-Cserebökényi puszta  

Megközelíthető közúton Szentes, Kunszentmárton, Szarvas Eperjes és Fábiánsebestyén felől.

A Körös- Maros Nemzeti Park ma Cserebökény név alatt ismert részterülete Csongrád megye északkeleti szegletében, Szentes és Fábiánsebestyén határában található.

A védett terület Szentes-Fábiánsebestyén külterületén található 4538 hektáros pusztarész.

Valaha része volt a Kunszentmártontól Nagyszénásig húzódó, a Tisza, a Hármas-Körös és számos ér által kialakított hatalmas, mocsaras árterületnek. A Körös vize áradáskor a folyó Szarvasnál lévõ kiágazásán, a Kákafokon keresztül különbözõ ereken érkezett a területre, táplálva a mocsarakat. A víz végül a terület mocsarainak két nagy elvezetõ erébe, a Veker- és Kórógy-érbe folyt, ahonnan a Kurcán keresztül jutott a Tiszába. A XIX. század végére a folyószabályozások révén a folyóvízi eredetû áradásoktól elzárt terület kiszáradt és pusztásodott, mára széttöredezett.

A védett terület két lényegesen különböző tájtípusból áll. Északi része nem szikes, részben megőrizte a korábbi ártéri jelleget, az édes vízi mocsarak között kiszáradt ártéri réteket és cickafarkfüves legelőket találunk. A déli rész viszont szikes jellegű, nagy kiterjedésű szikes mocsarak és rétek találhatók itt. A csapadékos években bővízű mocsarak alakulnak ki az egykor nagykiterjedésű ártéri mocsarak helyén. Nádas, tavikákás növényzet uralkodik itt. A gyorsan kiszáradó mocsarak jellemző növénye a vízi harmatkása. A puszta legelterjedtebb nedves rétje az ecsetpázsitos kaszálórét. Ezek a nedves rétek a vizes élőhelyekhez kötődő madárvilág legfontosabb költő- és fészkelőhelyei közé tartoznak.

A puszták legnagyobb területet borító társulása a cickafarkfüves szikes puszta. Ott, ahol az ember nem alakította szántóföldekké vagy öntözött gyepekké a területet a hajdani mocsarak helyét ez a növényközösség foglalja el. A legjellemzőbbek az ürmöspuszták, melynek jellemző fajai a sziki üröm, a magyar /sziki / sóvirág, a kamilla, és a sziki varjúháj.

Cserebökény madárvilága különleges értéket képvisel. Eddig 229 faj előfordulása bizonyított. A fokozottan védett madárfajok közül a cigányréce, a fehér gólya, a gólyatöcs, a gulipán, a gyöngybagoly, a hamvas rétihéja , a haris, a kerecsensólyom, a kuvik, a réti fülesbagoly, az ugartyúk, és a szalakóta költ a területen.

Fontos szerepet tölt be a madárvonulásban. A fekete gólya, tavi cankó, nagy póling, kis póling, kék galamb rendszeres vendégek a gyepeken, facsoportokban. Rendszeresen előfordul a túzok, a hátasabb részeken ürgetelepek találhatók.

A táj arculata, élővilágának változatossága egyszerre magán viseli az egykori árterület és a szikes puszták jellegzetességeit. A puszta északi része, Terehalom környéke még sok tekintetben őrzi az egykori ártéri jelleget. Tavai, vízállásos rétjei, hosszan elnyúló mocsarai, fűz és nyárfa csoportjai az egykori erek nyomvonalát őrzik. Az erek védett zugaiban értékes mocsári- és hínártársulások élnek. A mocsarak között kiszáradt ártéri réteket és cickórós legelőket találunk. Ezzel szemben a puszta déli része már a lecsapolások előtt is kissé szikes lehetett. A Veres Zoltán-pusztán és a Rekettyés-rétben a nagy kiterjedésű ecsetpázsitosok és szikes mocsarak jellemzőek. A terület szikerekben gazdag, de a padkás szikesek fejletlenek, s szórványos és töredékes az ürmös szikespuszta foltokban meghúzódó vakszik is. A legmagasabb térszíneken löszpusztagyep maradványok találhatók.

A puszta növénytani értékei közül meg kell említenünk a mocsarakban élő buglyos boglárkát (Ranunculus polyphyllus) és a sziki boglárkát (Ranunculus lateriflorus), a ritka iszaplakó fajokat, a látonyákat (Elatine spp.), a heverő iszapfüvet (Lindernia procumbens) és a tavaszi mocsárhúrt (Callitriche palustris), valamint a vaksziken élő sziki varjúhájat (Sedum caespitosum) és hamvas seprőparéjt (Bassia sedoides).

A terület állatvilágának összetételét, fajgazdagságát nagyban befolyásolják a csapadékviszonyok, a terület évente változó vízborítása. Csapadékosabb években tavasszal nagy területeket foglalnak el a pusztai vízállások, megtelnek vízzel a mocsarak is. Ilyenkor kedvező feltételeket találnak az olyan szitakötőfajok, mint a védett lassú szitakötő (Sympetrum depressiusculum), vagy a réti rabló (Lestes dryas), tömegesen kerül szem elé a nedves élőhelyekhez kötődő, élőhelyvesztése révén Nyugat-Európában rendkívüli mértékben megfogyatkozott nagy tűzlepke (Lycaena dispar). A szárazabb években drámaian megváltozik a táj, sokszor már nyár elejére sárgára ég a puszta, szinte nyoma sincs a változatos vízivilágnak. A sok pusztai egyenesszárnyú faj között szem elé kerülhet a védett változó sáska (Celes variabilis), a tőrös szöcske (Gampsocleis glabra) és a sisakos sáska (Acrida hungarica).

A drasztikus tájátalakulás ellenére a puszta legfőbb természeti értékét az itt költő és átvonuló madárfajok jelentik. A kék vércsének (Falco vespertinus) országos viszonylatban is jelentős fészkelőállománya él a területen. A szalakóta (Coracias garrulus) és az ugartyúk (Burhinus oedicnemus) esetében pedig itt találjuk a Nemzeti Park, egyben a Dél-Tiszántúl legnagyobb költőpopulációját. A puszta nedves rétjein, zsombékosaiban, bár nem minden évben, de költ a hamvas rétihéja (Circus pygargus) és a réti fülesbagoly (Asio flammeus). Az utóbbi években két újabb, a természetvédelmi munka során kiemelten kezelt ragadozómadárfaj, a parlagi sas (Aquila heliaca) és a kerecsensólyom (Falco cherrug) is megtelepedett. A puszta fontos szerepet tölt be a madárvonulásban is. Tavasszal a vizekkel borított réteken hatalmas vízi- és partimadár csapatok táplálkoznak és pihennek meg. Nyár végén pedig pusztai ölyvek (Buteo rufinus), kígyászölyvek (Circaetus gallicus), békászó sasok (Aquila pomarina) és kékvércse-csapatok időznek hosszasan Cserebökényben.

Cserebökény tájképi értékei az idős, magányos és csoportos füzek, nyárfák, a gazdálkodási hagyományokat őrző épületek, gémeskutak, kunhalmok, útmenti feszületek. Teljes területe szabadon látogatható.

A közeli területen található Közép-Európa legnagyobb termál tava, mely mára jelentős vízi madár élőhellyé vált.  A tó 2,5 km hosszú, 60 m széles Szentes várostól kb. 4 km távolságra ÉK-re helyezkedik el. Évek óta nagy jelentősége van fokozottan védett madárfajok vonulásában és fészkelésében. 176 értékes madárfajával egyedülálló madárrezervátumnak számít. A száznegyven hektáron elterülő tórendszer 1982-ben létesült, állami beruházásként. A Termál tó jelenleg a magyar állam tulajdonában van, s az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság működteti.

Fábiánsebestyén

Megközelíthető közúton és vasúton Szentes és Orosháza Gádoros felől.

Szentestől 18 km-re a Gádoros felévezető közút mellett, a Kórógy-érnél elterülõ alföldi község.

Az 1280-as évek elejétõl kunok lakták. Nevét a 13. Században épült Szent Fábián és Szent Sebestyén vértanúk tiszteletére szentelt templomáról kapta. A község jelenlegi lakóinak száma 2400 fõ.

Természeti, kulturális, történelmi értékek

Templomrom: Az egykori pusztatemplom, amelyet Szent  Fábián és Szent Sebestyén tiszteletére emeletek, az 1596. évi török-tatár dúláskor teljesen elpusztult.

Cserna-féle (Horváth János-féle) szélmalom: A községtõl 3 km-re, a gádorosi út mentén álló, népi építkezést tükrözõ szélmalom.  A felújítást követõen a község lakóinak kedvelt kirándulóhelye.

Katolikus templom 1930-1932-ig épült, neoromán stílusban.

I-II. Világháborús Emlékmû falu parkjában található.

A Kinizsi Sport Klub által 2013-ban szervezett megrendezett Fábiánsebestyéni Lovas Napokra már 31. alkalommal került megrendezésre. Az immár nemzetközi lovasverseny sok vendéget vonz. A Kinizsi Park programjai között nem csupán fogathajtó- és díjugrató versenyek szerepelnek, az eseményen a székely világot és fogatolást is bemutatták.

Eperjes

Megközelítése Szentes felöl közúton Fábiánsebestyén érintésével, vagy Orosháza, Gádoros felöl.

A község Fábiánsebestyén és Gádoros között, Szentestől 26 km-re észak-keletre terül el. A középkorban népes helységek álltak itt. A török időkben az 1596-dik évi hadmozdulatok idején teljesen elpusztult és több mint 200 éven át csak pusztaként említik. Több pusztából alakult 1935-ben Kiskirályság néven. A mai község a II. világháború után települt és 1954-ben kapta meg jelenlegi nevét.

Természeti, kulturális, történelmi értékek

A  1000 ha-os „Királyság-puszta” értékei az érintetlen szikes területek és a védett állatok. Ez a terület csodálatos élővilágával fontos része  a Körös-Maros Nemzeti Parknak. Biológia sokféleségével, az itt áthaladó kék-túra útvonallal jó lehetőséget teremt a természet szerető érdeklődők számára.

 Pihenőhelyet jelent az erdőfoltban építés alatt lévő táborozóhely, ahol hangulatos környezetben, de mégis természetközeli körülmények között lehet sátorozni, szabadban főzni, horgászni.

Természetjáró lovaskocsi túra bármikor szervezhető.

Befejeződött a Király-tó kiépítése, mely megfelelő feltételeket biztosít a horgászni vágyók számára.